Minden új generáció olyan nyersanyag, mint például az agyag: formázható, alakítható, fejlődni képes. Az, hogy mit kezdünk vele, már a „formázó”, azaz a társadalom, a vezetők és a munkahelyi környezet felelőssége.
HR vezetőként gyakran hallottam: „A Z generáció használhatatlan munkaerő.”
De valóban így van, vagy csak egy tükröt tartanak elénk, amelyben a saját rendszerünk fejlesztendő területeit látjuk viszont?
Mit keres a Z generáció a munkahelyeken? – 1000 interjú tapasztalata
Másfél év alatt közel 1000 interjút készítettem fizikai, betanított munkakörökre jelentkező fiatalokkal. Arra voltunk kíváncsiak: mi alapján választanak munkahelyet?
A toplista élére olyan válaszok kerültek többségében, mint a cégmorál és vezetői értékrend vagy a fejlődési lehetőség és visszajelzés kultúra. Mindemellett szinte minden második fiatalnál megjelent a fenntarthatóság és társadalmi felelősségvállalás vagy a biztonságos háttér és stabilitás kérdésköre.
Ezek mellett szinte minden jelentkező kiemelte, hogy jobban érzik magukat keretek között, mint a jól átlátható munkarend, az egyértelmű karrierút és a világos elvárások.
A fizetés fontos tényező volt, de ritkán döntő szempont – sokkal inkább a vállalati kultúra és a fejlődés lehetősége számított.
Tévhitek helyett: demográfiai realitás
Mielőtt kritikát fogalmazunk meg a Z generációval szemben, érdemes megnézni a számokat:
- 2030-ra minden 4. ember 65 év feletti lesz – és többségük várhatóan nem lesz aktív a munkaerőpiacon.
- 300 000 fővel csökkenhet az aktív munkavállalók száma az elkövetkező 5 évben.
- Ez közel 4%-os visszaesést jelenthet a munkaerő-állományban.
A Z generáció nem opció, hanem elkerülhetetlen valóság – és a munkaerőpiac jövője múlik azon, hogyan tudjuk bevonni, megtartani és fejleszteni őket.
HR tanulság – a jövő formálása nem várhat
A Z generáció nem problémás, hanem másként működik. Ha megértjük motivációikat, és hajlandók vagyunk a munkáltatói attitűdöt hozzájuk igazítani, értékes, elkötelezett munkavállalókká válhatnak.
A kérdés nem az, hogy ők változnak-e meg – hanem az, hogy készen állunk-e mi változni velük együtt.